Kíváncsian vártam a találkozót, mivel két nagyon erős csapat küzdelmére volt kilátás, és valljuk be, első női NB I-es meccsnek pont megfelelt az MTK - Viktória találkozó. Válogatott játékosok, gyönyörű lányok, szemet gyönyörködtető játék - csak pár indok, miért érte meg 60 km-rt utazni.

Ami szembetűnő volt - sajnos -, hogy a férfi NB I-es mérkőzéseken nevelkedett szurkoló bizony itt nem botlik kigyúrt, prosztata-masszázst alkalmazó biztonságiba, nem áll hosszú perceket azért, hogy bejusson a stadionba, és nem kell attól tartania, hogy esetleg nem lesz ülőhelye. Még akkor is a meglepetés erejével hatott, ha tudom, hogy a női futball még nem éppen a legnépszerűbb sportág Magyarországon. De kérem, egy bajnokavatón... illett volna. Szóval hiányzott mindaz, amit eddig tapasztaltam az évek során - mert jó lett volna, ha sokan jönnek ki a mérkőzésre, és szükségessé vált volna.

Szomorú tény, de valahol mégis jólesett, hogy csak besétálok a stadionba, leülök egy székre, és nézem, ahogy a lányok melegítenek. Valahogy maga az egyszerűsége, könnyedsége miatt jó érzés volt ott lenni, valahogy érezte az ember, hogy itt valóban a futballról fog szólni az esemény, a győztesek megünnepléséről, a szurkolók kiszolgálásáról, és nem arról, hogy "vajon már megint ki fog a...ázni, tüzeni ", hátha el tudják... Mindegy, ez női futball, a maga egyszerűségével, szépségével.

És - engedtessék meg ez a passzus nekem - bebizonyosodott, hogy a jó, szórakoztató, izgalmas játék valóban leköti a szurkolókat. Persze, mások az elvárások a férfi és a női futball iránt, azért a srácoktól többet várunk, többet szeretnénk látni, mint a lányoktól... és mégis. Lehet, hogy én vagyok túlságosan naív, vagy egyszerűen csak ritkán láttam mostanában mérkőzést - a válogatott meccseken is háttal vagyok "hivatalból" -, de számomra élmény volt látni a két csapatot, ahogy futballoznak.

Sőt, megkockáztatom: nem sok különbség van a férfi és a női labdarúgás között. Legalábbis szervezettségben, játékban voltaképp ugyanazt látja az ember. Ki merem jelenteni - és lehet nyugodtan puffogni -, ezen a mérkőzésen legalábbis az iram mintha gyorsabb lett volna, mint egy-egy(???) férfi NB I-es találozón!!

Én legalábbis ritkán tudtam levenni a szemem a lányokról - ami alapesetben érthető, de most a játékról beszélünk -, jó volt látni az összhangot egy-egy támadásnál, vagy egy-egy egyéni akciót. Nehéz leírni, ezt inkább tényleg látni kellene MINDENKINEK!!

Már az első perctől kezdve érezhető volt a hazai fölény, az MTK szinte rátapadt ellenfelére, a Viktória jobb híján csak kontrákra támaszkodhatott. Legfőképp Pádár Anita játékára voltam kíváncsi - elvégre válogatott rekorderről, többszörös gólkirályról beszélünk -, ki szinte alig tett valamit a játékhoz az első 20 percben - igaz, befejező csatárként nagyon nem is kellett bevonnia magát a játékba. Aztán gondolt egyet, és balról, kb. az ötös sarkától megküldte a labdát - ami a kapus felett menthetetlenül vágódott a hosszúba. Hát ezért ilyen nagy játékos a Spanci. Gondol egyet, és gólt lő. Csak egy ilyen csatárunk lenne a férfiaknál...

Az előny tudatában sem hátrált be az MTK, érezni lehetett, hogy itt nem csak a győzelem, de a kilátogató szurkolók kiszolgálása is fontos volt - ami különösen jó érzés, ritka már az ilyen hozzáállás a férfiaknál. A támadásokat szépen felépítették, gyors iramban folyt a játék, a vége az, ami mindkét félnek nem igazán akart sikerülni - az átadások vagy hosszúra sikerültek, vagy túl rövidre, és  az ellenfél vihette tovább -.

A félidő végén ezért is volt számomra meglepő Smuczer Angi gólja, mely ugyanolyan váratlan megoldásból és szituációból született, mint az előző. Megnyugtató előnnyel mehetett félidőre a hazai gárda.

A második félidőben jottányit sem változott a játék képe, ugyanaz a forgatókönyv, mint az elsőben: az MTK rendre építi támadásait, a Viktória pedig törekedett elkerülni a gólt, a támadásokra viszont mintha nem maradt volna erő. Nekem legalábbis ez volt az érzésem, de ki mint látja. Mindenesetre Szabó Zsuzsi gólja páratlan volt a maga nemében - és a férfiakéban is. Szóval a Zsuzsa elindult, mint a Maradona, itt egy csel, ott egy csel, aztán már a 16-osnál járt, és ha ott járt, gondolta, megküldi... gól. Mondanám, hogy ilyen egyszerű, de aki tudja, csinálja utána.

A mérkőzés utolsó perceiben az MTK még belehúzott egy kicsit, így Palkovics Nórinak is sikerült betalálnia, ezzel 4-0 lett a hazai csapat javára.

A zúgó taps az egész éves menetelésnek szólt. És bár sorozatban negyedik bajnoki cím, a lányok ugyanúgy tudtak örülni, mint teszem azt négy évvel ezelőtt. Üröm az örömben, hogy a Mester - Turtóczki Sándor - legalábbis egyenlőre utoljára ünnepelhetett csapatával. A következő évben már más edző ül az MTK kispadján.

A díjakat Török Gábor, az MLSZ Női Bizottságának elnöke adta át a csapatnak, Pádár Anita pedig az MTK-tól is kapott külön elismerést, a válogatottnál elért sikerei miatt.

A férfi NB I és válogatott mérkőzésekhez szokott szurkolónak páratlan élmény volt a mai meccs. Gratulálok az MTK-nak a bajnoki címhez, és mindkét csapatnak, hogy felejthetetlen emlékkel távozhattam a Hidegkuti Stadionból.

Az már biztos: találkozunk ősszel, a következő idényben is.

Hajrá lányok!!!

Képek forrása: MTK Női labarúgócsapat (facebook)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés