A mi kis csapatunk ugyanis egyedülálló volt a tornán: a többi 9 csapat főleg a régi csapatok tagjaiból álltak össze - Femina, Gyula, Írisz, László Kórház, Pepita Sárkányok, Renova,Virágszálak -. míg a Vidéki Boszorkányok egy komplett regionális válogatottnak felelt meg.

Apcról érkezett Nagy Márta, Bujákról Laczik Mariann és Pásztor Sándorné - ki egyben a csapatvezető is volt -, Gyöngyösről Komlósi Csilla és Silyéné Bartha Orsolya, Héhalomról Farkasné Bohus Rozália és Tóth Andrea, illetve Jászfényszaruról Berényi Éva. Hatvanból Pálmainé Nagy Andrea betegség miatt nem tudott velünk tartani, azonban mégis képviselve volt városunk, Kovács Julianna által, ki egykoron a Feminában és az Egerben is megfordult.

Egytől egyig térségünkben elismert, megbecsült játékosok - kik eddig jószerével csak ellenfelek voltak egymásnak, most viszont lehetőség adódott rá, hogy egy csapatban szerepeljenek. Hát ezt a csapatot úgy gondolom, bármikor bárhol szívesen játszatnám!

A tíz csapatot két 5-ös csoportba sorolták, ahol mindenki játszott mindenkivel, majd a csoportok végeredményeinek megfelelően, a helyezésektől függően helyosztókra került sor - a csoportelsők az 1. helyért, a csoportmásodikak a 3. helyért játszottak, és így tovább). A mérkőzések 1x15 percesek voltak.

Bár a nevünk Vidéki Boszorkányok volt, a szegediek - tekintettel a múltra - jelezték igényüket a "boszorkány" titulusra, amit persze megértettünk és elfogadtunk - így lett Hatvan-Buják a csapat neve, de nyugodtan hozzátehetjük a többi települést is. 

Jó csoportba kerültünk, s első látszatra úgy lehetett mindenki vele, hogy itt bizony semmi keresnivalónk nincs. Azonban a mi csapatunk tagjait nem olyan fából faragták, kik megijednek az ellenféltől. Ennek rendje és módja szerint alaposan belekezdtünk a Szegedi Boszorkányok ellen, annyira, hogy Tóth Andrea révén még a vezetést is megszereztük! Talán még minket is meglepett e fejlemény, mivel a szegediek rövid idő alatt ki tudtak egyenlíteni, pár perccel később pedig eléggé egy fura góllal fordították meg az állást. Maradt is az eredmény, ami azért volt fájó, mert nagyon ott volt a csapat, egyenrangú ellenfele a szegedieknek (1 - 2).

Búslakodásra viszont nem volt sok idő, mivel egy mérkőzést követően ismét mi léptünk pályára a Renova ellen. És ahogy az első meccsen, itt is folyamatosan kiegyenlített játék zajlott, a mérkőzés vége felé viszont a Renovának csak összejött egy gól (0 - 1).

A harmadik mérkőzésre a László Kórház I. ellen elszánt csapat lépett pályára, már az első perctől kezdve nyomás alatt tartották a pestieket, s meg is lett az eredménye: Tóth Andrea találatával sikerült 1 - 0-ra hozni a meccset!

A negyedik mérkőzés arról döntött a mi esetünkben, hogy sikerül-e elcsípni a bronzmérkőzést jelentő második helyet, vagy sem. A Pepita Sárkányok ellen azonban sehogysem akart összejönni a gól, pedig alaposan meg lettek "sorozva", de egészében itt is egyenrangú játékról beszélhetünk. A 0 - 0-ás eredmény egyben azt jelentette, hogy a csoportharmadik hely lehet meg - ha a László Kórház I. csapata legalább két góllal győz a Renova ellen. Nos, ezt teljesítették is.

Az 5-6. helyért a Gyula csapatával kellett mérkőznünk. Sajnos az előző napi, illetve mostani mérkőzések fáradsága kiütközött a csapaton -, s ezt kihasználva 3 gólt szerzett ellenünk a békési csapat. Mi sem maradtunk lövések nélkül, sajnos azonban pontatlanok voltunk.

Ennek ellenére a 6. hely nagyon is jó helyezésnek számít, amiért szívből gratulálok a csapatnak! Kis szerencsével előrébb is végezhetünk volna, de 1.: a labdarúgásban nincs ha, 2.: így is magunk mögött tudhatunk pár nagynevű csapatot.

Azonban ez a torna legfőképp a találkozásokról, az örömteli játékról szólt, aminek úgy gondolom, teljes mértékben megfelelt csapatunk.

A csapat nevében Pásztor Sándorné vehette át az okleveleket, Tóth Andrea a csapat többi tagja által a legjobb játékos címet érdemelte ki - minden csapatból kellett választani egy-egy játékost a csapat tagjainak -, illetve mi büszkélkedhettünk a legidősebb játékossal, a Pepita ellen pályára lépő Kovács Jutka 67 évesen is még mindig szívesen rúgja a bőrt (itt jegyeznénk meg: öt évvel ezelőtt még aktív játékos volt kispályán!!!).

Összességében egy nagyon jó tornán vagyunk túl, s természetesen remek csapatot tudtunk kiállítani, mely már most készül a következő megmérettetésre.

Csakhogy akkor már a megfelelő névvel: Vidéki Gyöngyszemek! Ezúton is köszönöm minden játékosnak e nagyszerű élményt, mellyel megajándékoztak!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés