|
Újévi fogadalom - s ami mögötte van...
2014.01.01. 20:13
 LEÁNY TORNA – INKÁBB NE LETT VOLNA!
Amilyen jól sikerült a 34. Hatvani Karácsonyi Teremlabdarúgó Kupa fényében lezajlott I. Hatvani Női Karácsonyi Futsal Torna, annál rosszabbra, sőt – mit szépítsük –, szégyenteljesebbre az U13-as leány torna. Márpedig tetszik, nem tetszik, a problémáról beszélni, írni kell, még ha nem vet jó fényt sokakra – köztük rám –, mert csak hogy egy érvet említsek a sok közül: ŐK A JÖVŐINK! De lássuk, pontosan mi is történt...
 |
 |
 |
|
Két remek csapat ( a győztes Kodály és a 2. Kossuth), s két remek testnevelő (Deák Edit és Monori Géza) - valóban ennyit érdemeltek csak?
Fotók: Deák Edit és Ónodyné Székfy Ágnes
|
Az OTP Bozsik Intézmény – Program keretén belül, hatvani általános iskolák csapatai részvételével lezajlott 3. korcsoportos leány tornán kaptuk a felkérést, hogy a jelenlévő csapatokkal a 324. Hatvani Karácsonyi Teremlabdarúgó Kupán is szerepeljünk – az erről szóló cikket lásd korábbi írásunkban. Akkor még az immáron 10 éves hagyománnyal bíró Góliát Tornára kívánták beilleszteni a fiúk helyett. Mondani sem kell, hogy számunkra örömöt, másoknak csalódást okozott a döntés, mely valahol érthető is volt.
Amikor összeült az esemény versenybizottsága, sok egyéb mellett felvetődött ismét a leány torna, annak lebonyolítása, várható ideje. Már akkor, amikor a férfi torna szervezői érveltek amellett, hogy december 29-én ne csak a nők, hanem a férfiak is lépjenek pályára – a tervezett lebonyolítási formában, melyet leadtunk, csak a hölgyek szerepeltek volna aznap, beleértve a kisebbeket is –, sejthető volt, hogy bizony problémák lesznek az időbeosztással.
Mi, a női torna felelősei érvelhettünk sok minden mellett ennek elkerülése végett, süket fülekre találtak. Mit volt mit tenni, adott volt egy feladat – 18:00-ra be kell fejezni a női tornát, hogy jöhessenek a férfiak –, amit meg kellett oldani. Azonban ez csakis a helyszínen, ott és akkor volt lehetséges, méghozzá a különböző pihenőidők csökkentésével, a gyors fordulásokkal. Ennek „megfelelően” sokáig nem is lehetett pontosan tudni, hogy a lányok mennyit játszanak majd, egyáltalán mikor kerül rájuk a sor, stb...stb... Végül megegyezés született arról, hogy a minitornára 17:00-re kell gyülekezni, s a 3. helyért folyó mérkőzés után kerül sor a kisebbekre.
A jelenlévő szervezőknek sikerült megvalósítani a lehetetlennek látszó feladatot, melyhez hozzájárultak a résztvevő csapatok is. Amennyire csak lehetett, gyors ütemben zajlottak a küzdelmek, gyors váltásokkal, s mire sor került a bronzmeccsre, nyertünk közel fél órát!
Ennek tudatában mindenki hátradőlhetett – gondoltuk. Azonban ekkor kezdődött csak a neheze!
Elsősorban megjelent három csapat – az Ú.R.K.Á.I. csapatát jómagam nem hoztam össze, egyéb elfoglaltságok mellett a torna megrendezésének kérdése miatt is –, ami nem volt igazából probléma, elvégre jött a megoldás: körmérkőzés. Azonban az már igen, hogy a beígért 10 perc helyett tervezett 8 perces meccsidők sem valósultak meg, ugyanis 5 percre lett lerövidítve a mérkőzés-idő – ha egyáltalán volt annyi. Ugyanis az időmérő nem lett bekapcsolva, nem tudhatta senki, hogy mennyi van még hátra egy-egy játékból.
De végül is lementek a meccsek, összesítésben győzött a Kodály Zoltán Iskola csapata.
Ami ezután történt, inkább visszataszító, mint felháborító. Ugyanis a lányok díjátadása nem a csarnokban, a szülők, kilátogató szurkolók szeme láttára történt – hanem a folyosón, a pavilon mögött!
Az indoklás minderre nagyon egyszerű: 18:00-kor már a férfiaknak kell pályára lépniük! Más kérdés, hogy a felnőtt torna díjátadásával együtt nem volt ezt lehetséges tartani, s ennek tükrében az első férfi mérkőzés 18:18-kor kezdődött...
Mit lehet leszűrni mindebből?
Elsősorban a mi hibánkat kívánom felróni: erőteljesebb hozzáállással megakadályozható lett volna eme szégyenfolt, más kérdés, hogy amit tudtunk, megtettünk, elvégre érveltünk a felmerülő problémák orvoslása mellett, törekedtünk arra, hogy csökkenjenek az időtartamok, stb...stb... Igazság szerint jobb lett volna, ha amellett érvelünk, hogy e minitorna ne valósuljon meg – de már a lányoknak be lett ígérve, nem kívántunk csalódást okozni nekik. Bár elméletileg így nagyobb kárt okoztunk...
Azonban a felelősség nagy része az egész torna fő szervezőire, s a férfi torna szervezőire kell hogy háruljon, amit az alábbiakkal indokolok:
-
Ismert volt a probléma a várt időbeosztás, a lebonyolítás terén, sőt, ismertek voltak az ezek kiküszöbölésére irányuló megoldási javaslatok is – mégis „kötötték az ebet a karóhoz” egy olyan lebonyolítási rendszer mellett, mely csak nehezen, a vak szerencsében bízva valósulhatott meg!
-
Nem lehet elfogadni azt a tényt, hogy ezek a lányok nem érnek annyit, hogy akármi legyen is, szánjunk rájuk pár percet, még ha már az egyébként is csúszással kezdődő férfi mérkőzés még később kezdjen – s ott, a csarnokban tapsolhassák meg a jelenlévők a győzteseket, a résztvevőket!
-
Nem lehet elfogadni azt a tényt, hogy egy felnőtt sportolóval szemben, aki bizonyos nehézségeket könnyebben megért, elfogad, alacsonyabban jegyezzünk gyermek-sportolókat egy olyan szituáció megakadályozásában, mely a körülményeket tekintve előre látható volt – sajnos mégis a kisebbek húzták a rövidebbet!
-
Nem lehet elfogadni azt a tényt, hogy szülőket, testnevelőtanárokat, kik nélkül nem hogy ez a torna, alapjaiban leány-utánpótlás nem lenne, ennyire semmibe vesznek csak azért, mert 8 férfi mérkőzésnek le kell zajlania bármi áron – amikor adott volt a lehetőség, hogy akár 2-3, vagy 4 mérkőzés átkerüljön 30-ára!
Elmúlt azóta 3 nap (!!!), s még mindig nem tudok napirendre térni a történtek felett. Már csak abban bízom, hogy a lányoknak nem vette el kedvüket ez a fajta hozzáállás.
Arra viszont mindenképp jó volt ez az egész, hogy még jobban megerősítsen hitemben az, hogy
A LÁNYOKAT, ALAPJAIBAN A NŐI FUTBALLT NEM ESZKÖZKÉNT KELL KEZELNI, HANEM CÉLTUDATOS, EGYENRANGÚ SPORTOLÓKKÉNT ÉS SZAKÁGKÉNT KELL FELKAROLNI, S TENNI ÉRTÜK!
Ennek megvalósítása legyen újévi fogadalmam is.
MERT ŐK A JÖVŐINK!! HAJRÁ NŐI FUTBALL!!
Somogyi József Ádám - női szakág-vezető
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Hihetetlen, nem igaz?